Tomislav Gotovac az egyik legjelentősebb horvát művész volt, számos különböző médiumban tevékenykedett, többek között a performansz, a film, a fotó és a testművészet területén. A Vajdaságban született, de négy éves korában Zágrábba költöztek, és élete nagy részében itt is élt. Kora gyerekkora óta érdekelte a film, szabadidejének nagyrészét a zágrábi mozikban töltötte klasszikusokat nézve, különösen a film és a valódi élet kapcsolata érdekelte; a valóság és fikció közötti konfliktus, és annak kombinációja foglalkoztatta. Belgrádban filmrendezést tanult, ezután forgatta első experimentális filmjeit. Olyan alkotások készítésére törekedett, melyek a nézőt felszabadították az automatizált percepció alól. Ahogy egyik híres kijelentésében meg is fogalmazta, a film és az élet szintézisében hitt: „Amikor reggel kinyitom a szemem egy filmet látok.”
Gotovac Zágráb kultikus figurájává vált azzal, hogy igyekezett a város közönségét szándékosan megbotránkoztatni. Kitartott a művészet és az élet azonosítása mellett, különösen a saját életére vonatkozóan, és hitt abban, hogy a kreativitás a művész létezésének egyfajta kiterjesztése. Gotovac a hivatalos szocialista államot is provokálta, amikor például egyes konvencionális tevékenységeket elevenített meg: a művész, aki koldul, aki a városi tereket tisztítja, vagy éppen hajat vág. Szemben állt az engedelmes tömegre épült állammal és a társadalmi konformizáció iránti ellenérzését erőteljesen fejezte ki a Zagreb, I Love You! című 1981-es performansza során , amikor meztelenül vonult végig Zágráb belvárosában, megcsókolván az aszfaltot. Munkái érzékletes látleletek a hivatalos hatalmi politikáról, a nemi szerepekről és a társadalmi szerkezetben rejlő paradoxonokról. Gotovacot gyakran vitték be a rendőrségre kihallgatásra, azonban sohasem került sor a bebörtönözésére, mivel kérdéses volt, hogy az elfogadott erkölcsi normák megsértése – mint például a köztéren való meztelen jelenlét-, antiszociális viselkedésnek minősül-e vagy sem.
Források:
Tomislav Gotovac az 1960-as években készítette első experimentális és strukturalista filmjeit. 1964-ben három művészeti akciót mutatott be Belgrádban három avantgárd film kíséretében: Egyenes Vonal (Stevens-Duke), Kör (Joutkevitč-Count) és Kék Lovas (Godard-Art). Az Egyenes Vonal, hasonlóan a sorozat többi filmjéhez, hétköznapi tevékenységeket mutat be utcai környezetben, vagy köztereket átszelve a villamos sebességével. A hatvanas években Gotovac szerkesztői alapelveket felhasználva készítette vizuális művészeti munkáit, mint például a hétköznapi témákat bemutató dadaista kollázsait. Ezek a kollázsok értelmezhetőek intim naplókként, amelyek különféle talált tárgyak összeválogatásából álltak össze, a művészeten átszűrve az eredetileg merőben banális tárgyakat. Az itt bemutatott kollázson borotva pengés és cigarettás dobozok, banánmatricák, egy híres zágrábi áruház csomagolópapírjai (Na-Ma), vagy rajztömbök fedlapjai (Block) kínálják személyes relikviákként a művész életének egyfajta ‘realisztikus lenyomatát’.
Az 1964-es Velencei Biennálé keretében „megérkezik” az amerikai pop art Európába: Robert Rauschenbergnek ítélik a Velencei Biennálé Nagydíját. Rajta kívül Jasper Johns, Jim Dine és Claes Oldenburg képviseli a pop art színeit. Párhuzamosan, Leo Castelli Ileana Sonnabend galeristák egy pop art kiállítást redneznek san gregorio-i votol amerikai konzulátusbankifejezve Amerika pop art iránti elkötelezettségét. Rauschenberg díja heves vitákat váltott ki a nemzetközi zsűríben, többen „kulturális kolonizációt” emlegettek. A pop art által kiváltott „szenzáció” némileg beárnyékolja a beinnálé többi kiállítását.
A Lubomir Tomaszewszki által tervezett Ina kávéskészletet a Ćmielów Porcelángyárban gyártották 1964-tól; a Varsói Nemzeti Múzeum szintén őriz egy készletet.
„1956-ban megbízták Lubomir Tomasewskit, a Varsói Ipari Formetervezési Intézet szobrászát, hogy vizsgálja teás és kávéskészletek ideális ergonomikus formavilágát – egy tipikus feladat. […] A kutatás eredménye, az INA (1961) készlet kagyló és csepp alakú formáival, organikus kialakítású, monokróm csészéivel és kancsóival annak a takarékos plaszticitásnak a mintapéldája, amelyet minden vezető designer – keleti és nyugati egyaránt – célul tűzött ki az 1950-es években. Tomaszewszki terveit széles körben felkapta a sajtó, a tervező ennek ellénre mindig is igyekezett hangsúlyozni, hogy alkotásai elsősorban használati tárgyak. […] Tomaszewszki tárgyainak absztrakt esztétikuma a Sztálin korszak pszeudo-luxusával is szembehelyezkedett.”
Forrás: Cold War Modern Design 1945-1970, szerk.: David Crowley, Jane Pavitt, 2008
https://www.youtube.com/watch?v=zmr1iSG3RTA

https://www.youtube.com/watch?v=x5IAYIUKTaI

https://www.youtube.com/watch?v=l9Sk53kLoLE

https://www.youtube.com/watch?v=W9c1FRhrl7I&list=PLOWsW_jDeaCndZCcHkNbnDWXZVI5vAaHO

https://www.youtube.com/watch?v=zWBONe9fzrw

https://www.youtube.com/watch?v=TK97zF7hZRs
