Oldenburg már kis gyermekként az Egyesült Államokban élt, diplomata apja munkájának köszönhetően. Tanulmányait a Yale University-n végezte, ahol a művészeti képzés mellett irodalmat és drámát is tanult. Művészi pályájára jelentős hatással voltak a New York-ban eltöltött korai évek (1959–1963), például ekkor került sor első önálló kiállítására a Judson Gallery-ben, ahol Jim Dine-nal is találkozott. Dine mellet Red Grooms vagy Allan Kaprow gyakorolt jelentősebb hatást művészetére, lévén happeningjeik tartalmaztak színházi elemeket, ezáltal erősen eltérve az akkor domináns absztrakt expresszionizmustól. Első happeningjét Snapshots from the City címmel mutatta be 1960 márciusában. Munkásságát változatosság jellemzi: a belvárosi kultúra, a háztartás, a különböző használati tárgyak mind kedvelt témái között szerepelnek, legyen szó akár installációkról, szobrokról vagy happeningekről.
Forrás:
Claes Oldenburg – Germano Celant, Claes Oldenburg: An Anthology, New York, N. Y.: Guggenheim Museum, 1995.
A svéd származású, de az Egyesült Államokban nevelkedett és alkotó Oldenburg gyermekkorát – saját bevallása szerint – magányos gyerekként töltötte. Édesapja konzuli szolgálata révén került közel a chicagói konzulátusi iroda használati tárgyainak világához, amelyet a gyermeki „barkácsolás” módszereivel vett birtokba. A mechanikus számológépekkel és az írógépekkel való játék hívta életre Neubern fiktív országát, melynek valóságát artefaktuális lenyomatok őrizték, az Oldenburg által készített színes térképeken keresztül a svéd és angol nyelv egyvelegéből komponált újságig. A gyűjtögetés szenvedélyéből született Mouse Museum pedig azon túl, hogy magát az alkotói folyamatot reprezentálja a műtermi modellekből, az Oldenburg által megváltoztatott tárgyakból, és az érintetlenül hagyott, az utcán talált vagy vásárolt dolgokból álló gyűjteménnyel, egyúttal a gyermeki motiváció és gyűjtögetés tapasztalatának koncepcióján alapul. A művész a következőképpen összegzi a Mouse Museum ezen aspektusát: „Egy gyerek játékgyűjteményével hasonlítható össze, mert egy gyerek azt választja ki, amit hasznosnak talál a maga számára, és építi fel (belőle) a kinti, hatalmasabb világ modelljét. […] Az eredmény a művészeti alkotásom mikrokozmosza és az engem körülvevő társadalom panorámája.”
Oldenburg éles különbséget tett saját alkotása és Walt Disney híres mesefigurája között, amikor azt mondta: „Az én egerem sokkal művészibb.” Míg a múzeum végleges formáját elnyerte, Oldenburg geometriai formákból álló konstrukciója hosszú utat járt be. Első megjelenése a művész 1965-ös, Moveyhouse című happeningjéhez kötődik, amelynek egy filmszínház adott otthont: a közönség soraiban helyet foglaló résztvevők hatalmas egér-maszkokat viseltek kör alakú fülekkel, melyek a gyerekkori árnyjátékot idézték fel; ugyanakkor hátborzongatón hatott ez a mimetikus, állatias hasonulás. A happeninget hirdető poszterhez készült rajz ötvözi az építőművészetet az animációval, illetve az egérfejet egy klasszikus filmkamera formájával.[1] A művész játszadozása a szavakkal, a svéd mus, vagyis egér, és a hozzá hasonló museet vagyis múzeum kifejezéssel, illetve a Mickey Mouse névvel és annak svéd, Musse Pigg megfelelőjével pedig előremutatott a Mouse Museum elnevezéshez: „Mickey Mouse = Multi Mouse = Multi Mousse = Movey House = Musee Mousse = Musse Pigg = Mussee Pigg.”
Forrás:
Mickey egér (Mickey Mouse) a világ egyik legismertebb rajzfilmfigurája, amelyet a Walt Disney Company rajzfilmjei tettek világszerte ismertté. A figurát hivatalosan a társaság alapítója, Walt Disney találta ki, illetve hosszú ideig – 1928 és 1946 között – saját hangját kölcsönözte Mickey egér figurájának.

1927
Walt Disney először Oswaldot, a szerencsés nyulat (Oswald the Lucky Rabbit) álmodta meg, de elveszítette a karakter megfilmesítési jogát. A Universallal folytatott tulajdonjogi vitát követően új figurát kellett kitalálni, így született meg Mickey egér alakja.
1928
1955
1978
Mickey egér átalakulása az évek során:
Az Ub Iwerks által rajzolt eredeti Mickey egérnek a Plane Crazy (1928) és a Willie gőzhajó (1928) című filmekben még drótvékony végtagjai voltak és gonosz jelleme; macskákat és nőketkínzott. Christopher Finch brit szerző így ír róla: „Az a Miki egér, aki a húszas évek végén befutott a mozikban, nem volt egészen az a jó magaviseletű figura, amilyennek mi manapság ismerjük. Legalábbis csintalan volt, sőt egy adag kegyetlenség se hiányzott belőle.”
Ahogy az évek folyamán egyre „tisztességesebben” kezdett viselkedni, a megjelenése is kedvesebbé, gyermekibbé vált. A feje viszonylag nagyobb lett, a vonásai kerekebbek, karja és lábszárai jelentősen tömzsibbek, vaskosabbak lettek. Mickey orrának hossza nem változott, de azáltal, hogy jelentősen megvastagították, kevésbé tűnik előrenyúlónak. Szemei kétféleképpen is megnőttek: a régi Mickey egér szeme az utód pupillájává alakult, és utóbb ez fokozatosan még tovább is nőtt. (Szemének változása leginkább 1938-1939 között figyelhető meg.)
Mickey egér különlegessége abban rejlett, hogy visszafogott és átlagos volt. A rajzfilmfigura az évek során a közép-amerikai (polgári) eszménykép megtestesítőjeként vált ismertté. A Disney-birodalmat jelképező Mickey egérből az évek során fogyasztási cikk lett, a franchise-nak köszönhetően páratlan népszerűségre tett szert, ma is a legismertebb rajzolt figurának számít. A pop-art különösképp a magáénak érezte, hiszen többek szerint az amerikai kultúra jelképeként majdnem annyira ismertté vált, mint az amerikai zászló.
Forrás:
Walt Disney Company online
Mickey egér továbbélése a bútortervezésben:

Wendy Maruyama, Mickey Mackintosh Chair, 1981

Javier Mariscal, Garriris Chair, 1987

https://www.youtube.com/watch?v=7JowkFmI1Fo

https://www.youtube.com/watch?v=Sk90zngx5B8

https://www.youtube.com/watch?v=5R8EpAv4miA

https://www.youtube.com/watch?v=gpNKJwlBZvc

https://www.youtube.com/watch?v=w9xxUgR-gy8
