Jasper Johns korai éveit Dél-Karolinában töltötte, ahol szülei házasságának kudarca következtében hol nagyszüleivel, hol anyjával, hol nagynénjével élt. Három szemeszterig járt a Dél-Karolinai Egyetemre, majd 1949-ben New Yorkba költözött és rövid ideig egy művészeti iskolába járt. Miután több iskolát otthagyott, Johns autodidaktaként képezte magát, s így vált ismert művésszé. 1952-1953-ban a koreai háború idején Szendaiban (Japán) állomásozott. 1954-ben visszatért New Yorkba, ahol megismerkedett Robert Rauschenberggel, művésztársával és állítólagos szerelmével. 1958-ban Leo Castelli Rauschenberg műtermében felfedezte Johnst, és megrendezte számára az első önálló kiállítást. Ezen a kiállításon Alfred Barr, a new yorki MOMA alapító igazgatója, négy művet is vásárolt. A Sörösdobozok c. alkotását követően Johns néhány évre visszatért Délre, majd ezután 1963-ban barátjával, John Cage-el megalapította New Yorkban a Foundation for Contemporary Performance Arts (mai nevén: Foundation for Contemporary Arts) nevű alapítványt. Johns elsősorban céltáblák, zászlók, térképek és más azonnal felismerhető tárgyak ábrázolásai révén vált híressé.
Jelenleg, 85 évesen, Connecticutban él. Johns művészete a látással, az észleléssel foglalkozik, illetve a megfigyelés és a festészet nyelve közötti összefüggéssel. Jóllehet a festészet nyelve a művészeket, különösen a kubistákat már korábban is foglalkoztatta, de Johns a kubisták érdeklődésénél magasabbra szintre emeli ezt a problémakört. Az általa használt stratégiák közül valók a szimulált „ready-made”-ek; a tárgyak következetlen vagy hibás megnevezése egy festményen; egy tárgy funkciójának megváltoztatása; a festmény, amely tárggyá alakul át; a folyamat értelmének a szó szoros értelmében vett ábrázolása; vagy a páratlan jelleg és a reprodukálhatatlanság megkérdőjelezése.
Források:
A sörösdobozok elkészítésének folyamata nagyon összetett volt, Johns saját állítása szerint „a szobor egy része öntvénnyel készült, egy részét a semmiből építettem fel, egy részét mintáztam, széttörtem, majd helyreállítottam. Kimondottan az volt a szándékom, hogy nehéz legyen megállapítani készítésének a módját.” Ezután Johns mindkét sörösdobozt és az alapot külön-külön kiöntötte, és autográf jelként belenyomta a hüvelykujját a talapzatba, annak bizonyítékaként, hogy a mű valódi kézi munka.
A Festett bronz egy olyan szoborsorozat része, amely meghatározza Johns valóságról megfogalmazott elméletét; hasonlóan a pop arthoz, ami követte, Johns kontextussal való kísérletezései megpróbálták újjáalkotni a „közönséges” tárgyakat úgy, hogy kihangsúlyozza a perceptuális világ hatalmát a fizikai világ fölött. 1964-ben, magához képest a legrészletesebb magyarázatát adta annak, hogy valójában mit akart csinálni: „Azzal foglalkozom, hogy egy dolog nem az, ami volt, hogy valami mássá válik, mint ami, bármelyik pillanatban, amikor egy dolgot valaki pontosan azonosít, és ennek a pillanatnak az elillanásában.
Források:
A Schlitz Beer sörgyártó cég, egyben Amerika nemzeti nagyvállalata arra a 60-as évek beli jelenségre utal, amikor a gyártók a régi fajta sörösdobozról áttértek a kihúzva nyitható doboz használatára (1962 és 1964 között vezették be). Az új sörosdoboz nyitómechanizmusa azonban problémákat vetett fel. Az első verzión sok éles részlet volt, mind a nyitó fülön, mind pedig a doboz szélén. Több vásárló is panaszkodott, hogy elvágták az ujjukat, ajukat, vagy éppen az orrukat.
John Updike még egy kisebb lélekzetű esszét is írt 1964-ben a The New Yorkerbe, amelyben elsiratja a régi sörösdobozt. (Brookston Beer Bulletin, Rusty Cans).
https://www.youtube.com/watch?v=8VP5jEAP3K4

https://www.youtube.com/watch?v=04P1dCLvc_0

https://www.youtube.com/watch?v=ib1OMh5fTkQ

https://www.youtube.com/watch?v=6vXAtVbZbkI

https://www.youtube.com/watch?v=e2dDijEJC_g

