Rotellát az olasz pop art egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon. Egyetemi, művészeti tanulmányait Nápolyban kezdte, majd Amerikában kapott ösztöndíjat, így került a University of Missouri-ra, Kansas városába. 1953-ban itt ismerkedett meg a kollázs technikájával, amely hamar meghatározóvá vált művészetében. Amerikai tanulmányait elvégezvén hazatért Olaszországba, az ország művészeti központjába, Rómába költözött. Itt ihlették meg a falakon mindenhol egymásra rétegzett, az esőtől és időtől szétmálló mozifilm plakátok, amelyek kellő iróniával mutatták be a korabeli tömegkultúrát. Ezekről az ódon és kevésbé ódon falakról szerezte be műveihez a plakátokat, melyeket Rotella tovább szakított, hogy felhasználhassa őket képeihez. Későbbi művészetében már nem a plakátdarabokat ragasztotta a képekre, hanem magukra a plakátokra festett. Művészetére jellemző az erős és változatos színhasználat; a művészt Amerikában ért hatások egész pályáját végigkísérték. A képzőművészet mellett költészettel is foglalkozott.
A 20. század közepe a film történetének aranykora, az igéző plakátok óriási tömegeket vonzottak a mozikba, annak ellenére, hogy akkor már létezett a televízió. A filmplakátok egyrészt a sztárok alakjának kiemelésével hívták fel magukra a figyelmet, másfelől a grafikák a hangulatokat és a film egyéni értelmezését közvetítették. (Miller, Judith: Stílus és forma, 2007.)
Néhány filmplakát 1965-ből:

Terence Young, Tűzgolyó (Thunderball), 1965

David Lean, Doktor Zsivágó, 1965

Federico Fellini, Júlia és a szellemek, 1965

Richard Lester, Help!, 1965

Norman Jewison, A Cincinnati Kölyök, 1965

Balra: fekete-fehér sakktábla mintás műanyag ruha, USA, 1965 körül. Jobbra: Harry Gordon, „Poster Dress” papírruha, 1968 körül (miniruha feketével és fehérrel nyomott vlies anyagból)

Vogue címlap, 1965. szeptember 15.
A pop art mellett az „optikai művészet” rövidítéséből született op art stílus is erőteljes hatást gyakorolt a hatvanas években. A fogalmat 1964-ben „tudatosított” a Time Magazine, ugyanakkor Victor Vasarely évtizedekkel korábbi munkáit is e jelzővel illették később, illetve más művészek is kísérleteztek már az ötvenes években a geometria játékos művészeti felhasználásával. Az absztrakt expresszionista mozgalomból kinövő stílus a képzőművészet mellett a lakberendezési formatervezésben és a divatban is teret hódított. A mozgás érzetét keltő, absztrakt geometriai formák a fekete és fehér színek játékába vegyülve jelennek meg az egyes ruhadarabokon. 1965-ben rendezték meg William C. Seitz szervezésében a „The Responsive Eye” (A fogékony szem) című kiállítást, mely egy csoportos válogatás volt a kor „op art” művészeinek munkáiból.
https://www.youtube.com/watch?v=KuWsQSntFf0

https://www.youtube.com/watch?v=9biklE2wA6M

https://www.youtube.com/watch?v=4zVQdPSWRp4

https://www.youtube.com/watch?v=-7taA08bGqk&list=PLGlBvoez9XSPEi7c9ysFtZpoa6Xk_XAOR

https://www.youtube.com/watch?v=qN5zw04WxCc
–https://www.youtube.com/watch?v=g49ckFpRheo
