Középosztálybeli amerikai családból származott, tinédzseréveiben kezdett érdeklődni a művészetek iránt – Picasso Guernica című műve, melyet élőben lát, nagy hatással van rá. Első mestere Reginald Marsh realista festőművész volt – ízlésében már korán megjelent az akkoriban uralkodó stílusirányzattal, az absztrakt expresszionizmussal való szembenállás. Lichtenstein a tartalom helyett a formára helyezte a hangsúlyt. Harmincas éveiben fordult végleg a pop art felé, ekkor alakította ki különleges, karakterisztikus stílusát, mely a képregények világát idézi. Egyedi alkotásait igyekezte minél mesterkéltebbé alakítani, mintha gépek állították volna őket elő, ipari környezetben és mennyiségben. Céljai között szerepelt, hogy művei ne őt, mint alkotót tükrözzék, hanem a korabeli valóságot és mindennapi kultúrát jellemezzék és figurázzák ki. Művészetét gyermekkori képregények iránti rajongása és valódi kiadványok is inspirálták. Háborús festményeihez a Men in War című képregénysorozatból, míg híres női alakjaihoz a Secret Hearts kiadványokból merített ihletet.
A szuperhős-képregények óriási népszerűségre tettek szert a II. világháború alatt. Olcsó, egyszerű, könnyed olvasmányok voltak, amelyben a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. A háború lecsengésével azonban az érdeklődés egyre inkább megcsappant a szuperhősök iránt, ezért az alkotók új műfajok felé fordultak. Így kerültek előtérbe a hidegháború első három évtizedében – 1947 és 1977 között – népszerű ún. romantikus képregények.
A műfaj létrejötte két amerikai képregényíró, Joseph H. Simon (Joe Simon) és társa, Jack Kirby nevéhez fűződik. A kiemelkedő rajzoló páros számos jelentős képregény-karakter megteremtésében közreműködött az amerikai képregény aranykorában, amely az 1930-as években kezdődött és az 1940-es évek végéig tartott. Együtt alkották meg például a képregényvilág egyik legidőtállóbb szuperhősét, Amerika kapitányt.
A romantikus képregények szenvedélyes szerelmi történeteket jelenítettek meg a velejáró „tartozékokkal” együtt; féltékenység, szívfájdalom, árulás. A műfajt akár a televíziós szappanoperák előképének is lehet tekinteni, hiszen ebben már a sorozatok minden kellékét felsorakoztatták: a történetek tele voltak túláradó érzelmekkel, szentimentalizmussal, könnyekkel és boldog végkifejlettel.
Roy Lichtenstein számos ismert művéhez olyan romantikus képregények kockái szolgáltak alapul, mint a Secret Hearts vagy a Girls’ Romances – mindeközben a művész csípős iróniával fűszerezi buborékszövegeit, így egészen más értelmet nyernek az ő kockái.

Ohhh…Alright… , Secret Hearts, 88. szám, 1963. június Roy Lichtenstein, Ohhh…Alright…, 1964

Tony Abruzzo, “Run for Love!” splash page, Secret Hearts, 83. szám, 1962. november Roy Lichtenstein, Drowning Girl, 1963
Gombokkal záródó, nyomott mintás, elefántcsont színű szatén kabát. A hátoldalt Roy Lichtenstein Sunrise c. 1965-ös festményének nyomata díszíti. A ruhadarab nagy feltűnést keltett Lichtenstein 1965-ös párizsi kiállításának megnyitóján, ahol az amerikai performance művész, Letty Lou Eisenhauer viselte. Azzal, hogy saját aláírásával és a szinte már védjegyének számító Benday pöttyökkel látta el a kabátot, egy hordható műalkotást hozott létre. Mindez jól tükrözi, hogy a kor jelentős pop art művészei – Lichtenstein, Warhol – egy friss, izgalmas, új eszközként tekintettek a divatra, amelynek segítségével a galériában lévő műalkotás megelevenedhet és „kiléphet” a mindennapi életbe.

https://www.youtube.com/watch?v=ZIxuNgT2PHU
Cliver Donner / Richard Talmadge: Mi újság, cicamica? (What’s New Pussy Cat?)

https://www.youtube.com/watch?v=vTFVJAnv_UA
Sergio Leone: Pár dollárral többért (Per qualche dollaro in piú)

https://www.youtube.com/watch?v=oKjBHBjqgnk

https://www.youtube.com/watch?v=hgu28Hqg8Vc

https://www.youtube.com/watch?v=W51j2UxS3Yo&list=PL1660C3E8B3A4936C
