Tom Wesselmann

Bio
+
Hírek a világból
Művészeti élet
Dizájn, életforma
Film
Zene

Bio

Tom Wesselmann
(1931, Cincinnati / USA – 2004, New York / USA)

Wesselmann eredetileg pszichológiát tanult, majd az 1950-es évek közepétől kezdett intenzívebben művészettel foglalkozni. 1959-ben részt vesz a Judson Gallery kiállításain Daniel Spoerri, Red Grooms, illetve Yoko Ono oldalán. Első önálló kiállítását 1961-ben a Tanger Galleryben rendezte, majd 1963-ban részt vett a houstoni Museum of Contemporary Arts Pop! Goes the Easel című kiállításán. A Great American Nude című sorozatát, amely meghozta számára a sikert, az 1960-as évek elején kezdte el. Ezeken a képein erőteljes a kék, piros és a fehér szín használata, de előfordulnak további patrióta színek is, mint például az arany vagy a khaki. Az akt ábrázolásai felidézik Matisse egyes festményeit, aki nagy hatással volt az alkotóra. 1964-ben elkezdte megnövelni a képei méretét és valóságos használati tárgyakat kezdett el beépíteni műveibe, például radiátort, lámpát, törölközőtartó, ventilátort, ajtót, polcot, fürdőkádat. Ezzel szemben az aktok és a környezet erőteljesen síkszerű és stilizált maradt, kimondottan arc nélküli alakok jelentek meg képein. A Great American Nude című sorozatával párhuzamosan kezdte el a Still Life című csendéleteit. A képek méretei és a rajtuk elhelyezett tárgyak (Pall Mall cigaretta, Budweiser sörös doboz) is megidézték az utcai hirdetőtáblákat.

Forrás:

Tilman Osterwold: Pop Art. Köln, Taschen, 2003
Ingo F. Walther (szerk.): Art of the 20th Century, Köln-New York, Taschen, 2000
Kalus Honnef: Pop art, Köln, Taschen, 2003
Aknai Tamás: Egyetemes művészettörténet 1945-1980. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2001
Lisa Philips: The American Century: Art and Culture. New York, Whitney Museum of American Art, 1999
Tom Wesselmann / a cura di Danilo Eccher, Milano, MACRO, 2005

+

The Judson Gallery

A Judson Galéria a New York-i Greenwich Village-ben található baptista Judson Memorial Templom területén jött létre. A 19. század közepére a village-ben alakult ki a város legnagyobb afrikai amerikai közössége, kiegészülve német, francia, ír és olasz bevándorlókkal.

Az 1888-ban Edward Judson által alapított templomot olya patrónusok támogatásával fejezték be 1893-ra, mint például John D. Rockefeller. A templom elsődleges küldetése a szociális tevékenység volt, ennek szellemében pedig olyan, sokszor népszerűtlen programok elindítása, amelyekkel a rászorulóknak kívántak segíteni. Ilyen kezdeményezés volt az 1950-es években elsőként elindított drog függőket segítő terápiás tevékenység.

Az 50-es évek végén, és a 60-as évek elején a Judson Ház a radikális, új művészet inkubátoraként is funkcionált.

„Bud Scott, a Judson Templom helyettes lelkésze 1957 és 1960 között, tudatosan keresett föl olyan művészeket, akiknek éppen műhelyre, vagy kiállító helyiségre volt szükségük. Ekkoriban élt a Judson Házban Marc Ratliff is mint a Cooper Egyesület diákja. Amikor a Cincinattiból érkezett Marchoz hasonlóan Jim Dine is New Yorkba költözött, felkereste Ratliffet, akivel barátságot kötött. Miután Tom Wesselmann, egy másik Cooper szövetségi hallgató Cincinattiból csatlakozott a duóhoz, a három fiatal művész Bud Scott-tal együtt azzal az ötlettel állt elő, hogy galériát kellene nyitni a Judson Házban.” 1957, körül a templom galéria helyiséget ajánlott fel többek között Claes Oldenburgnak, Jim Dine-nak, Robert Rauschenbergnek, később Tom Wesselmann-nak, Daniel Spoerrinek, Red Groomsnak, vagy Yoko Ononak. Scott után Al Carmines tovább folytatta ezt a különleges missziót, bár elsősorban a performansz művészetre koncentrálva. A Judson Galériát Jon Hendricks, az aktivizmus szerelmese keltette új életre 1967-ben. 1968 tavaszán megrendezésre került a Rombolás a művészetben című kiállítás, amelynek hatása jóval a Judson, vagy a Village határain túl is érezhető volt. Később, ahogy egyre több kiállítótér rendelkezésre állt, a galéria jelentősége egyre csökkent, ám a Judson legfontosabb szerepe a modern művészet történetében az a feltétlen szabadság volt, amelyet a művészek itt élvezhettek.

Forrás: Judson Memorial Church online

Hírek a világból

1964 a világban

Az Amerikai Egyesült Államok beavatkozik a vietnámi háborúba, mely nagyjából egy évtized múlva ér véget.
Nyikita Hruscsov eltávolítása után Leonyid Brezsnyev lesz az SZKP főtitkára,
Lezajlik az első kínai atomrobbantás.
Budapestenfelavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).
Nobel-díjat kap többek között Martin Luther King, illetve Jean-Paul Sartre: utóbbi nem veszi át a díjat az íróról kialakított koncepciója folytán.
Nelson Mandelát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik Dél-Afrikában. 1990-ben szabadul.
A Beatles „I Want To Hold Your Hand” című száma első helyeztet ér el a listákon Amerikában elindítva a „brit inváziót” zenei téren.
Beszüntetik a halálbüntetést az Egyesült Királyságban.
Elkészül az első Ford Mustang.
Pál pápa történelmi jelentőségű látogatása Jordániában és Izraelben: ő az első katolikus egyházfő, aki a Szentföldön jár.
Dorogon megnyílik az ország első önkiszolgáló ABC-áruháza.

Művészeti élet

Művészeti események 1964-ből

Az 1964-es Velencei Biennálé keretében „megérkezik” az amerikai pop art Európába: Robert Rauschenbergnek ítélik a Velencei Biennálé Nagydíját. Rajta kívül Jasper Johns, Jim Dine és Claes Oldenburg képviseli a pop art színeit. Párhuzamosan, Leo Castelli Ileana Sonnabend galeristák egy pop art kiállítást redneznek san gregorio-i votol amerikai konzulátusbankifejezve Amerika pop art iránti elkötelezettségét. Rauschenberg díja heves vitákat váltott ki a nemzetközi zsűríben, többen „kulturális kolonizációt” emlegettek. A pop art által kiváltott „szenzáció” némileg beárnyékolja a beinnálé többi kiállítását.

Dizájn, életforma

Allen Jones, Table, Hat Stand and Chair, 1969

Allen Jones, Asztal, álló fogas és szék (Table, Hat Stand and Chair), 1969

Allen Jones, Test-asztal, USA, 1969

A brit Allen Jones az Egyesült Államokban alkotott erotikus bútorzata provokatívan függetlenedett a konvencióktól. A hiányos öltözetű nőalakokat megjelenítő, vegyes anyaghasználatú „berendezési tárgyak” harsány és sikeres kihívások a művészet és a társadalom hagyományos értékeivel szemben. A Pop Art-ra jellemző módon a tömegkultúra inspirálta a kihívó alkotásokat. A merész bútor-szobrok nemzetközi szenzációnak számítottak, és úgy emlegették, mint az 1960-as évek szellemének emblematikus darabjait. A fetisiszta szobrok ugyanakkor erős tiltakozást váltottak ki, különösen a feministák részéről. (Állítólag: Amikor kiállításra kerültek a londoni Institute of Contemporary Arts-ban (ICA), bűzbombákkal tiltakoztak ellenük.) Wesselmann a Ludwig Múzeumban kiállított művei ugyan 1964-65-ből származnak, életműve a későbbiekben is bővelkedik erotikus nőalakokban.

Forrás:

Ernyey Gyula: Design (1750-2000). Budapest, Ráday Könyvesház, 2010.
Fiell, Peter – Fiell, Charlotte: 1000 Chairs. Köln, Taschen, 2005.